egypohártej

Nem új a hír, feloszlik a Kispál, tele vele a net. Persze ettől még Lovasi tovább él, hallgathatjuk miről énekel egy másik zenekarban, nincs nagy vész. A zene ezután is ugyanolyan lesz, mint az angolszászoké – legfeljebb változik a mintavétel –, de a szöveg ugyebár nem lehet másolat. "Iskolában kéne tanítani", "egy büdös szót sem értek belőle", "egyedül a prozódiával volt képes játszani". Ez utóbbi kizárólag azok véleménye, akik tudják mit jelent ez a szó. Van persze, aki szerint egyszerűen egy kalap szar az egész. Megint másokat idegesít a flegma és cinikus stílus, hogy a Kispál szövegei "mindent jobban tudnak". Ezzel szemben Lovasi Andrásnak nemhogy a szövegeiből, de egész lényéből árad a bizonytalanság. Sosem tudja, hogy igaza van, viszont nagyon mélyről jövően érzi. Több mint húsz éve ugrál előttünk az egyetlen Kossuth-díjas, aki képtelen komolyan venni magát, aki a magabiztossága mellett tetőtől talpig bizonytalan. A modern ember mintapéldánya, aki érzi, hogy valami nem stimmel körülötte és tudja, hogy új megoldást kéne találni a problémákra mert a régi elvek nem visznek már előre. Az utóbbi húsz év erre még rá is tett egy jó nagy lapáttal.