A demokrácia nem ad nekünk fizetést. A demokrácia nem védi meg a jogainkat. A demokrácia nem mondja meg, hogy mi helyes és mi nem. A demokrácia nem takar be minket este. A demokrácia nem működik magától. Húsz éve ringatjuk magunkat ebben az álomban, hogy a demokrácia valami finom meleg massza, amibe bekucorodunk – mint az anyaméhbe –, ami megvéd minket minden rossztól úgy, hogy nekünk semmi tennivalónk, csak figyelünk az ütemes szívdobogásra, hogy minden rendben van-e odafent. Mintha nem is mi irányítanánk, hanem fordítva.
Lusták vagyunk és fáradtak és nagyon elfoglaltak. Örülünk, ha ki tudunk tölteni egy adóbevallást, ha megértünk egy gázszámlát, ha végig tudunk olvasni egy hitelszerződést, ha le tudunk dolgozni egy nap nyolc órát anélkül, hogy valami ügyes-bajos dolog félbe ne szakítana. Ám a sok bukdácsolás közben tanuljuk és alakítjuk a játékszabályokat mi mindannyian. Lehetőségünk van kritizálni, lehetőségünk van beleszólni és lehetőségünk van változtatni. A kritika gondolkodást, a beleszólás felkészültséget, a változatás energiát követel. A demokrácia nem kényelmes, de megadja a lehetőséget, hogy szabadon gondolkodhassunk, felkészülhessünk és változtassunk az életünkön.
